Felhasználók
Ha a fényképre kattint, akkor bővebb információt olvashat a klub tagjairól.
Keresési feltétel
Keresési eredmény

Név Bemutatkozás
Aczél Péter
Zenei rendező vagyok. A hangok világát kiegészíti hobbim, a képek világa. Kezdetben az elém táruló látvány ideális megmutatása vonzott, elkapni a fényt, árnyékot. Mostanában nem elkapni, inkább megteremteni igyekszem a pillanatot, a látványt. Korábban nem érdeklődtem a pályázatok iránt, úgy érezve, ezzel járó foglalatoskodásom kevés szabad időmből éppen a fotózásra fordítható órákat kurtítaná. De látván a Biatorbágyi Fotó Klub elképesztően tehetséges fotósainak inspiráló eredményeit, munkáit, belekóstoltam ebbe is. Érdekes a szalonok világa, esztétikája. 2016-ban elnyertem a MAFOSZ által alapított Év fotográfusa kitüntető cím 3. helyét, erre büszke vagyok.
Megtisztelő, és fejlődésemben előrevivő, hogy a csodálatos biai csapat tevékenységében részt vehetek.
Andorfi Andrea
Születésnapom alkalmával teljesült régi álmom, ugyanis kaptam egy viszonylag professzionális fényképezőgépet. Ez indított el arra, hogy ráléphessek egy olyan útra, melyet mindig is kíváncsian szemléltem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen kiváló klubtagokkal rendelkező csapatban kezdhetem meg fotózás rejtelmeiben való játszadozást.
Bálint Róbert
1977-től, születésem óta bicskei lakos vagyok.
2005-től foglalkozom a fotózással, ekkor volt első alkalommal Bicskén fogathajtó verseny. Itt kezdett komolyabban érdekelni a fotózás. Előbb a bicskei, majd később a Biatorbágyi Fotóklub tagja lettem, hogy egyre szebb képeket tudjak készíteni, és bepillantást nyerjek e szakma kulisszatitkaiba.
Ballay Zsolt
Komolyabb érdeklődést a fotózás iránt, csak a digitális technika hozott ki belőlem. 2005 óta keresem a jó fotókhoz vezető utat. Néha úgy érzem, hogy megtaláltam az ösvényt, aztán annyira eltévedek, hogy a bolyongáshoz sincs már kedvem. Mostanában gyerekeket, tájat, növényeket, esős-borongós hangulatokat, tárgy-kompozíciókat fotózom. 1968-ban születtem Budafokon.
Bartha Csilla
1964-ben születtem Erdélyben Székelyudvarhelyen. A mai napig büszke vagyok szülővárosomra így székelynek és udvarhelyinek vallom magam. Művészi képzést általános iskolában kaptam, ahol 2 évig ismerkedtem a festészet rejtelmeivel. 7 éves koromban édesapámtól tanultam fotózni és inkább a gyakorlat révén szereztem meg mindazt a tudást amivel rendelkezem.
1985-től a székelyudvarhelyi Orbán Balázs fotóklub tagja voltam.
1986-ban a kolozsvári gyerekfotó kiállításon különdíjat nyertem.
1987-ben telepedtem át Magyarországra, 18 év útkeresés és megélhetés töltötte ki napjaim, majd 2005-ben Szántó János néhai polgármesterünk által szervezett fogathajtón megpillantottam az első pegazust,általa a lovak és fogatok fotózásának megszállottja lettem.
Bergh Sándor dr.
Általános iskolai évek végén kezdtem a fekete-fehér fotózást. Gimnáziumi évek alatt tanultam meg és gyakoroltam a hívást és nagyítást saját berendezéssel „fürdőszobalaborban”. Ezt követően nyílt lehetőség a színes diák és színes papírképek készítésére, melyeket azonban már nem magam laboráltam, csupán kereteztem. Gyermekem születésekor kezdtem el családi és utazási videók (Video 8) készítését. 2007-ben kezdtem el az átállást a digitális fotózásra. Úgy fotográfiailag mint informatikailag sok tanulni valóm, fejlődni valóm van, amit előző fotóklub tagságom csak korlátozott mértékben tett lehetővé. Jelenlegi szakmai elfoglaltságom (dolgozó nyugdíjas) mellett erre tudok megfelelő időt fordítani. Előzetes tájokozódásom szerint a Biatorbágyi Fotóklub-ban a kívánt ütemű fejlődésemre lehetőség van. A fotográfia valamennyi területe érdekel, azonban elsősorban a portrézás, színpadi fotózás, esemény fotózás, épületfotográfia, tárgyfotózás és természetfotózás érdekel.
Bodó Miklós
A fényképezést egy Zenit TTL-el kezdtem, ez a kort is meghatározza :-) Akkor még inkább családi eseményeket , iskolai rendezvényeket ,kirándulásokat fotóztam. Később jött a Praktica MTL5 és a fotólabor. Aztán sok kihagyás, persze fényképezőgépem mindig volt. Komolyabban 2005-ben kezdtem el újra foglalkozni ezzel, akkor már a digitális technikával. Persze azóta is tanulom és szerencsére van kitől.:-) Számomra ez a hobbi teljes kikapcsolódást jelent.Imádom a természetet, de a városban is szívesen keresgélek..
Bozzai Attila
Édesapám mellett, gyerek fejjel tanultam meg a fotózás, laborálás alapjait. Fiatal kori, mára fixír foltos fotóimból még mindig körülvesz néhány. Az iskolák melletti szabad időm zömét lelkes amatőrként fotózva töltöttem. A hetvenes évek végétől egy szűk évtizedig hétvégente fotóriporterként dolgoztam. Napjainkban munkám mellett, dolgozom a Lovas Nemzet és a Bor és Piac című újságoknak újságíróként és fotóriporterként. Kedvenc témáim közé tartoznak a lovak és a boros hangulatok mellett, a portrék, a pillanat varázsa, a mozgás plasztikus megörökítése.
2014 augusztusában Tatán, Hangulatok és fények Andalúziából címmel rendeztük meg feleségemmel első fotókiállításunkat.
Czirbesz Krisztina
Életem első 35 évét Biatorbágyon éltem. Sajnos, mire megalakult a fotóklub, és érdemben is tagja lehettem volna, elköltöztem egy másik országba. Így távkapcsolatban élünk, a fotóklub és én.
Horváth Imre, a fotóklub elnöke, az én drága ex-főnököm fertőzött meg a fotózás szeretetével. Amikor újabbra cserélte Canon 350D gépét, megvettem tőle, ezzel elindultam a lejtőn…
Próbálom megtanulni, hogyan kell szakszerűen használni a fényképezőt, és tudatosan igyekszem fotózni. Még abban a stádiumban vagyok, hogy mindent mindenhol fényképezek és válogatom a jókat. Amiből egyre több van. Persze, a profi, beállított, előre gondosan megtervezett, hiper-szuper csúcsképektől még messze vagyok, de azt hiszem, nem tűzök ki magam elé ilyen elérhetetlen célokat.
Nemrég megvettem álmaim gépét, egy Canon 600D-t, amelyhez gyűjtögetem a kiegészítőket (objektív, állvány, szűrők, derítők stb.), már csak az idő az a tényező, amelynek híján vagyok ahhoz, hogy világhírű fotóművész legyek :)
Elekes István
Székelyudvarhelyen születtem. Képzőművészeti tanulmányaimat a kolozsvári egyetemen végeztem, majd a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolában tanítottam szobrászatot.
1989 óta élek Biatorbágyon a családommal. Nyugdíjazásomig itt is tanárként dolgoztam. A tanítás mellett foglalkoztam festészettel, szobrászattal és ötvösművészettel. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A fotózás végigkísérte tanári pályafutásomat, fontos és szükséges velejárója volt a munkámnak. Most a természet csodáinak megörökítése áll az érdeklődésem középpontjában, és technikai tudásomat szeretném tökéletesíteni.
Forró József
Biatorbágyi lakos vagyok, 12 évesen kerültem Biára. Ez után kezdtem el a fotózni, az akkori gépeken a gombot lenyomni. Egy serdülő gyerek milyen gépet tudott megvenni? Pajtást vagy hasonlóakat. A technika fejlődésével egy kicsit a zsebembe a pénz is több lett. Vettem egy Zenitet, majd Praktikát a hozzávaló felszereléssel, ezt meg táskástól ellopták. Ezután jött a még filmes Nikon 50-es, ami most is megvan. Két éve váltottam digitálisra. Előbb kellett volna... Most egy SONY-A200-asom van és ehhez szerezgetem be fegyvertáramat. Állvány, tele, makró... Szeretem mások fotóit nézni, ötleteket merítek belőle. Sokat tanultam, amióta nézegetem fotóitokat és hallgatom egy-egy fotóról a véleményeteket. Miért is fotózok? Először is a családomat örökítettem meg, hat gyerekem van, volt hol gyakoroljak. Így az idő múlását századmásodpercekben tudtam, tudom nézni. És nem utolsó sorban, Isten teremtett világát a fotográfián keresztül még szebbnek és csodálatosabbnak látom.
Gábos Orsolya
Kiskorom óta vonz a művészet minden ágazata. 2013 nyarán kezdett érdekelni a képalkotás rejtelmei. Majd később: 2015-ben az Üveggel takarva c. fotópályázaton a Forgó világ c. képemmel II.helyezett lettem. Ennek elmondhatatlanul örültem, hiszen közönségszavazás zajlott és felemelő volt tudni, hogy ennyi embernek mozgattam meg az érzéseit. Elvégre: "A művészetnek nem muszáj szépnek lennie, azt kell elérnie, hogy érezz valamit". Most pedig hálás vagyok, hogy egy ilyen színvonalas csoportnak lehetek tagja.
Gede Károly
?
Grózli Csaba dr.
Gyermekkorom óta szeretek fényképezgetni, kedvencem volt a CMENA 8M. Iskolás koromban is általában az én diáimat nézegettük - ami ugye a 70-es években a legolcsóbb színes, "nagyban" látható élmény volt. Kifogyhatatlan témám családom apraja-nagyja, nyaralások, kirándulások. Munkám során sokat utazom igy sok izgalmas helyet sikerült megörökítenem. Az utóbbi pár évben már a fotózás élménye is csábit, próbálok képeket is komponálni a kattintgatások mellett. A klub tagjaként szeretnék minél többet tanulni és egy helyi, baráti társaság része lenni. A fotózás számomra a pillanat élményének továbbélését jelenti.
Gyapjas Ferenc
Gyerekkorom óta kattintgatok. A digitális technika megjelenésével rendszerezni kívántam tudásomat, ezért kb 2005-ben elvégeztem egy alap és egy haladó tanfolyamot, később a modell-, sport- és természetfotós kurzuson vettem részt. Fő érdeklődési köröm a természetfotózás (és a természetjárás), de szívesen kirándulok a sportfotó területére is. Pályázatokon eddig nem indultam, de szerepel a terveim között.
Gyöngyösi János
Győrik Ferenc
Számomra a fényképezés az élet egyik nagy ajándéka, amivel a rohanó világunkban lehetőségem adódik rácsodálkozni az „aprócska csendes csodákra", és ezeken keresztül a Teremtő hatalmasságára.
A fényképezőgépem és jómagam csak eszközök vagyunk. Ha egy-egy megörökített pillanat valakiben gondolatokat, érzelmeket vált ki, azért mind – mind ISTENÉ a dicsőség.
Haraszti Judit
Fő profilom a vintage, történelmi és fantasy art modellfotózás, enyhén konceptuális modellfotózás, melyet szeretnék tovább fejleszteni a szürreálisabb konceptuális fotográfia irányába. Másik kedvencem a szocio- és streetfotó, főképp a külföldi utazások alkalmával. E két terület csak látszólag fér össze nehezen, valójában kiegyensúlyozza egymást, így kerek… az élet legszebb/meseszerűbb és legrealistább oldala…
Az első gépem 1993-ban egy analóg tükörreflexes Zenit volt, ezt követően a tudatosság nélküli hobbista lövöldözés évtizedei következtek, főképp bridge géppel, a lehetőségek függvényében. Később, 2012-ben, immár dslr gép birtokában elhatároztam, hogy tanulásra adom a fejem, több fotós iskolát végigjártam, sok workshopra mentem. Pár FIAP és kisebb hazai pályázatra küldtem már képet, ahol voltak elfogadásaim. Szeretném folytatni…
Holczer András
Körülbelül 20 éves koromban kezdett el jobban érdekelni a fotós világ, így vettem egy készüléket, azóta próbálok minél több színt kipréselni belőle. Még a gyakornok állapotába helyezném magam. Igyekszem minél több időmet ennek szentelni. Leginkább az épületfotózás, tájfotózás, sport és portréfotózás pillanatainak megörökítését találom a legizgalmasabbnak.
Horváth Emese
Témám középpontjába az embert és az Ő legmosolygósabb oldalát állítom. Olyan tulajdonságukat igyekszem előcsalogatni, ami ott rejtőzik legbelül, de a mindennapokban ritkán csillogtatják meg. Hiszem, hogy egy jó fotográfus bármilyen fotótechnikai eszközzel és bármilyen körülmények között képes jó képeket készíteni. Hivatásszerűen 2009 óta fotózok, de már gyerekkoromban rajongtam érte. Kipróbáltam magam több kisebb pályázaton, ahol dobogós helyezéseket értem el. Az elmúlt években főleg vállalkozások számára dolgoztam és egyéni ügyfelek igényeit élveztem. Szívesen vállalok portrésorozatokat. A képeket szeretem digitálisan retusálni, mert további kreatív ötleteimet is beépíthetem. A képi anyagaimat általában jellemzi a dinamika és a vidámság, igyekszem a humort is a képeimre átvinni. Célom, hogy szakmailag fejlődhessek és kiteljesedhessek a szürrealizmus segítségével. Legfőbb profilomnak a cinamatográfiát választottam, amiben dolgoznék, és tudom, hogy még hosszú út vár rám.
Horváth Erzsi
Születésem óta élek Biatorbágyon, ahonnan soha nem vágyódtam el. Régóta érdekel a fotózás, a jó fotótémán megakad a szemem, de a technikai kivitelezésben van gondom. Talán a legnagyobb, hogy manapság ritkán fotózok. Egy "őrült fotós" életem párja, akinek próbálom a szárnyalását nem korlátozni (ha már követni nem tudom). Ő biztat a fotózásra, de még ellenállok (szerinte). Talán most, hogy a klub tagja lettem! Imre és Kata lányom már mondogatja, hogy előbb-utóbb "villantani" kellene nekem is. Látva, (illetve hallva) a csapat lelkesedését egy-egy fotóstúra után előbb-utóbb kihozzátok belőlem is a túrafotóst. A makrózás "fizikai" korlátaim miatt nem igazán hoz lázba. A sport fotózása túl gyors, a portré a nagy technikai tudás híján nem jön össze. Marad a tájkép és az unokák fényképezése...
Horváth Imre
A-Mafosz/s EFIAP/s
1979-től tagja a SOTE Aesculap Fotóklubnak. 1981-82-ben több képe szerepelt az Aktfényképezés című vándorkiállításon és az első magyar Akt-mappában. A kilencvenes évektől főként biatorbágyi kiállításokon, publikációkban szerepel. 2007-ben a Biatorbágy város 1192-1966-2007 című könyvnek társszerzője, fotósa. 2008-tól ismét bekapcsolódott a hazai fotográfiai közéletbe, több kiállítása volt. Elsőként vehette át a Gerendás Mihály-díjat. 2010-ben jelent meg a Biatorbágyi körkép című fotóalbuma. Hazai és nemzetközi pályázatokon számos elfogadása volt, több díjat is nyert. Egyik kezdeményezője a Biatorbágyi Fotóklub megalakításának. A tagság elnökké választotta. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége elnöke. A Mafosz és a FIAP ezüstdiplomás fotóművésze (A-MAFOSZ/s, EFIAP/s).
Imre Levente
A-MAFOSZ EFIAP/b
2009-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással. Ekkor vettem meg az első tükörrelexes gépemet. Elvégeztem egy fotótanfolyam kezdő és haladó oktatását. Ez idő alatt szerettem bele a riportfotózásba is. Mivel ez komolyan érdekelt, elvégeztem a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia Fotóriporteri szakát. Több nemzetközi és hazai pályázaton sikeresen szerepeltem, amelyek során díjakat értem el.
Jandó Zsuzsa
Első kamerámat bátyámtól kaptam középiskolás koromban. Nagy örömmel és lelkesedéssel fényképeztem Budapestet és az itt élő embereket.
Később - már főiskolásként - pénzkeresési lehetőségként- fotóztam esküvőket, gyerekeket. Férjemmel éveken át jártuk az országot és fényképeztünk.
A filmes fotózás után napjaink digitális technikájával folytatjuk ezt a kihívásokkal teli, rendkívül izgalmas tevékenységet.
Kércz Tibor
EFIAP/b
Kalandom a természetfotózással – viszonylag későn- 2013-ban kezdődött, amikor megvettem első digitális, tükörreflexes fényképezőgépemet és elvégeztem egy természetfotó tanfolyamot. Azóta életem szerves részévé vált e régóta tervezgetett, dédelgetett szenvedélyem. Szabadidőm nagy részét kis hazánkban és a nagyvilágban a természetben töltöm, keresve-kutatva azokat a különleges témákat, varázslatos pillanatokat, amelyeket az objektívemen keresztül keretbe rögzíthetek. Nyitott vagyok a természetfotózás kreatív technikáira, az esztétikus megközelítésre, látásmódra. Egyre inkább tudatosan választom ki a témáimat, s gondosan próbálom feltérképezni, megtervezni a kiválasztott helyszínben rejlő lehetőségeket. Egy-egy szép, sikeres kép elkészülte megkoronázza az egész folyamatot és így újabb ötleteket inspirál, további energiákat ad a folytatáshoz. Szükségem van az objektív visszajelzésre, ezért képeimet pályázatokon is megmérettetem.
Kígyós Lajos
Nyugdíjasként keresek újabb közösséget, most már kedves hobbim, a fotózás kapcsán. Négy szakmám közül az egyik mozigépész, a katonaság alatt végig vetítettem és fotóztam 27 hónapot. Itt módom volt megtanulni a fekete-fehér technikát, szinte korlátlan lehetőségek mellett. Otthon is laboráltam, nemrég dobáltam ki a régi vegyszereket: mikrofent, atomalt, blautolt. Sajnáltam, de a digitális technika lényegesen kényelmesebb, és színes. Alapoptikás gépekkel fotóztam nagyon sokáig, Pentona, Yashica 635 (6x6), Praktica L, Nikkormat. Ma egy Nikon d5000, 16-85-ös, 105 fix és a régi f2-es 50-es optikákkal van a családban. De amióta az1”-os Sony rx100-at megvettem már csak ezt használom, mert nem feltűnő és nem félnek tőle. Mindent lefényképezek, ami mozog, és ami nem. A hétköznapokat fotózom, mert abból több van, mint ünnepekből.
Kiss Borbála
Filmes géppel kezdtem a fotózást. A digitális technika kitágította a lehetőségeket számomra is. 10 évig Cacon compakt fényképezőgéppel elsősorban az utazásainkat örökítettem meg. 2014-ben tükörreflexes gépre váltottam, jelenleg tanulom a fotózás tudományát.
Kristóf István
EFIAP
Szeretek fotózni, alkotni. Szeretem a feketét és a fehéret, de szeretem a visszafogott színkezelést is. Szeretem a kontrasztot.
Már többször hozzáfagytam az állványhoz, leheltem több milliméteres jégréteget a fényképezőgép hátuljára. Szeretem a hosszú záridőt és a kreatív életlenséget. Szeretem a tájfotókat, tárgyfotókat és a portrékat. Szeretek rendezvényt fotózni. Azonban a legkisebb szellő és a leglassúbb csiga száguldása is kiborít makrózás közben. Imádok éjszaka fotózni.
A klubhoz a megalakulásakor csatlakoztam és itt jó barátokra leltem. Horváth Imre hatására még pályázgatni is elkezdtem, bár sok választásom ebben nem volt... :-) Főleg FIAP pályázatokon indultam amelyeken elért eredmények alapján megszereztem az EFIAP minősítést.
Lelkes Péter
A hatvanas évektől kezdve fotózok. Főiskolás koromban nagybátyám Lerner János fényképész vont be az esküvői fotózás világába. Akkor Yashica gépekkel dolgoztam fekete fehér filmmel. Tervezési dokumentumok és modellek fotózása formatervező művészeti munkám részét is képezte, ebben nagy segítségemre volt László testvérem tárgy- és építészfotós. Practica és Pentacon six gépeimet, valamint a számítástechnika megismerését követően 2002-ben vásároltam az első Olympus digitális fényképezőgépet, majd az Fujifilm 7000 és a Canon 1100 gépeimet. A fotózás ismereteit felhasználom a természetfotózásban és az egyetemi, de főleg a tér- és formakutatás oktatása keretében.
Lőrincz Zsóka
EFIAP
Kisiskolás koromban ismerkedtem meg először a fotózás alapjaival, a fotószakkörben. Ez a laborálás egy-két fogásában ki is merült, később el is felejtettem.
Néhány éve, úgy 2006 körül kezdtem komolyabban venni a fotózást, egy határozott döntést követően. Megnövekedett szabadságom, ami részben saját elhatározás volt, késztetett a fényképezőgépet választani, képalkotó hajlamaim fejlesztésére, kiteljesítésére. Próbálom jól csinálni.
Az objektív a harmadik szemem, amit azzal látok az általában csak elindít bennem valamit. Az én két szememmel sokszor többet, mást is látok, ami - remélem - a fotóimon is felfedezhető. Ezek az átalakított képek.
Szeretem, ha másoknak is tetszik, amit csinálok, de az bosszant, ha szemellenzős módon, a szabályokra hivatkozva fogalmaznak meg kritikát. Természetesen tiszteletben tartom mindenki véleményét.
Ízlésvilágomban nagyon jól megférnek a legkülönfélébb stílusok azzal együtt, hogy én azt vagy azokat nem alkalmazom vagy nem alkalmaznám.
Maráczi László
Alapvetően mindig fényképezőgéppel a kezemben mászkáltam és kattogtattam folyamatosan. 2003-tól elkezdtem víz alatt fényképezni, azóta gyakorlatilag ebben merült ki a fényképkészítés számomra. Mostanában újra elkezdtem a felszíni világ csodáit megörökíteni, de nem hagytam abba a vízfelszín alatti fotózást sem.

Gyermekeimet is megpróbálom erre az útra terelni, néha több, néha kevesebb sikerrel.
Mátrai Sándor
1950-ben születtem, azóta megszakítás nélkül Sóskúton élek. Fotózni 18 éves koromban kezdtem, egy idő után az otthon kialakított laborban magam hívtam elő és nagyítottam a ff. képeket, ami kellemes, de időigényes elfoglaltság, ezért csak módjával tudtam hódolni neki. Az igazi "felszabadulást" a digitális korszak beköszönte, és a nyugdíjbamenetelem hozta meg. Elsősorban a magam örömére, kirándulásokon, utazások alkalmával kattintgatok, de mivel gyakran vagyok elégedetlen az eredménnyel, szeretnék fejlődni, s úgy gondolom, a Fotóklub hozzásegíthet ehhez.
Menyhárt Péter
A fotózást 2005-ben kezdtem. Elsőként a makró fotózás volt, ami megfogott, de ez
sajnos a lustaság, és idő hiányában elmaradt. Eközben kattogtattam mindenre, amit
láttam több kevesebb sikerrel, aztán jött egy nagy szünet. 2013 novemberében kezdtem újra fotózni.
Konkrét elképzelés irány most sincs viszont a FF fotókat részesítem előnyben.
Nos röviden ennyi.
Nagy János
Amolyan lelkes amatőrnek nevezném magam. Sajnos nagyon kevés időm van erre a tevékenységre,
de, ha tehetem, megyek és élvezem minden pillanatát.
Főleg a természetfotózás érdekel, azon belül a makrózás.
Annyira jó elmenekülni a város zajától, kiülni egy rét közepére, hallgatni a csendet és felfedezni a világ apró csodáit.
Nast Christina
Az életben nagyon sok szép és érdekes dolog vesz körül bennünket, legyen ez egy táj, mozdulat, mosoly vagy bármi más. Célom, hogy képeimen keresztül megmutassam és másokkal is megosszam a dolgokban rejlő szépséget, a szépséget, ami sokszor a jelentéktelenben rejtőzik.
Niksz Gyula
'90 óta foglalkozom alkalmazott fotográfiával. A klubélet felüdülést jelent a szigorú tárgyfotózási szabályok alól. Mindennel, ami kép és látvány szeretek foglalkozni. 14 évesen elkezdtem játékfilmet csinálni, ami óriási szerelem lett. Az elmozduló kamera és a folyamatos képkomponálás rendkívüli módon izgatott. Azokat a képeket sikerült jól megfogalmazni, melyeket belülről éreztem. Azóta úgy fotózok mint egy jógi: meditálva. Körüljárom a témát, megkeresem, hogy mondja el legjobban azt AMI.
2000-ben az Egészségügyi Minisztérium fotópályázatát Alfi fiam nyerte meg, ahogy huncut mosolyával anyjára nézve a nézők tudomására hozza: nincs ennél jobb dolog a világon! Csizmadia András cikkeihez három évig havonta készítettem ételfotókat a Vendéglátás és a Konyhaművészet magazinoknak. 2007-ben Étkeink s illő boraink harmóniája c. könyvet közösen készítettük. 2009-től fotóoktatással is foglalkozok, mert fényképezőgépe már mindenkinek van, és sokkal nagyobb öröm, ha ezt jól is tudja kezelni.
Ott László
70-es évek elején kezdtem fotózgatni, ami elsősorban családi események,a környezetem és kirándulások fényképezésével telt el, közben a fekete-fehér filmek házilagos laborálásába is belekóstoltam. 2002. óta digitális gépekkel, fotózóm. A kis kompaktok után 2010-re beruháztam egy Konika Minolta 5D-re. Ezzel együtt merült fel bennem, a fotós barátaim képeit látva – akik közül már több elismert tagjai a Biator-bágyi Fotóklubnak, hogy ennek tevékenységnek roppant mélységei vannak, és én ennek a tudásnak szeretnék a közelébe kerülni. Jelenleg egy Sony SLT 65-ös géppel, és a fotós barátaim segítségével, valamint a klubhoz történő csatlakozással pró-bálok a fenti célomhoz közelebb kerülni. Szeretek kirándulni, utazni ezzel kapcsolatban a természetet, szép tájakat fotózni.
Puskás Dániel
Majd’ 20 éve szüleimtől kaptam egy csodálatos, Ferrari-piros, kompakt, filmes gépet. A mai "L"-es objektívek piros gyűrűi elhalványodnának a fénye (nem fényereje!!!) mellett. Néhány osztálykirándulást sikerült vele dokumentálni, majd lába kélt, s tiszavirág-életû fotóskarriernek annyi. Eltelt vagy tíz év, vállalkozó szellemű öcsém magáévá tette édesapám nagy becsben tartott Minolta X-300-as szettjét. Mindkettőnk számára kinyílt a világ. Elkezdtem a jobb szememmel, látószögekbe zárva, hunyorítva rekeszelve szemlélni a világot. Öcsém meg csak koptatta a jó öreg Minoltát... Akkoriban váltottam munkahelyet, így még közelebb kerülve a területhez. Azóta a fotósokkal ellentétben én nem a témát, hanem a gépet közelítem meg, és nem hátulról, hanem belülről... Közben folyamatosan próbálom rávenni magam hogy az expo-gombot ne csak tesztelés miatt nyomjam :)
Rácz Péter
EFIAP/b
2007 óta foglalkozom fényképezéssel, megmaradtam amatőrnek, mert azt vallom, amit André Kertész mondott: „A legjobb megoldás az, ha az ember talál egy számára elviselhető állást, amiből meg tud élni, és a maradék idejét és energiáját a fotográfiának szenteli. Ilyen módon nem szükséges semmiféle kompromisszum.”

Ennek köszönhetem, hogy bármilyen anyagi vagy időbeni nyomás nélkül alkothatok. Lételemem a természet és az utazás. Próbálok olyan helyekre elmenni, ahová kevesen jutnak el, és megmutatni az embereknek, milyen gyönyörű a bolygónk. Képeimmel próbálom ösztönözni őket a komfort zónájuk elhagyására, mert ott születnek a csodák.
Utazásaim során próbálok minél közelebb kerülni az ottani emberekhez és kultúrájukhoz, ezzel is jobban megérteni, megismerni a környezetüket.
Rédey Iván
AFIAP
Tudatosa(bba)n 1998-ban kezdtem el fotózni, az első dél-kelet ázsiai utam során. Több fotós workshopon, tanfolyamon vettem részt, és számtalan fotós-összejövetelen, találkozókon ismerkedtem a fényképezéssel és fotósokkal. Mivel Ázsia a kedvenc uticélom, ahová általában egy hátizsák + fotóstáska felszereléssel utazunk, képeim közt rengeteg utazási témájú van. De az utazások során is az emberek fotózása (nem lesifotózása) áll közelebb hozzám, mint mondjuk az exotikus tájak fotózása (azért kókuszpálmás naplementés fotóm szintén van :). Egyébként bármilyen rendezvény is van (legyen az családi, falubeli)- nyakamban mindig ott a gép, és halászom ki a jó arcokat. Vagy a rossz arcokat...
A fotós-márkák versenyében a Nikon tábort gyarapítom. Az FM3-as ma már leginkább pihenő gépem mellett egy D700-ast gyűrök mindenféle obikkal. A klubhoz 2 éve csatlakoztam, és örülük, hogy egy jó csapat része lehetek.
Révész László
2004 óta utazásaink élményeit videóval örökítettem meg és ezekből filmeket szerkesztettem, közben jó volt vissza nézni a látottakat, és újra járni a helyszíneket. Majd 2013 őszén egy ismerős fotós invitálására betekinthettem a fotózás kulisszái mögé, és megfertőződtem. Vásároltam egy Canon tükröst és elkezdődött az ismerkedés egy másik objektíven keresztül látható világgal, amelyből kimerevítve megörökíthettem egy pillanat varázsát.
Schäfer András
EFIAP
1958-ban születtem Mezőberényben, jelenleg Zsámbékhoz köt a munkám. A fotózással egy Ljubitel–2-vel kezdtem ismerkedni 13 évesen. Az első randit nagy szünet követte. A katonaság hozta meg a fotózás lehetőségét. Ekkor jött az első igazi masina is egy Chinon, mindent tudott, amire szükségem volt. Itt tanultam meg laborálni is. Katonaság után saját labort alakítottam ki, gépem egy Practika-MTL 3, amit a mai napig őrzök. Pár évig fotóztam esküvőkön, de a családalapítás és építkezés miatt egyre kevesebb idő jutott rá. A megújulást a digitális világ hozta meg, bár a lelkem mélyén még mindig analóg-imádó vagyok. A témaválasztásomban szinte mindenevő vagyok. A kihívást mindig szerettem, ezért tanulni is hajlandó vagyok. Mostanában egy Sony A580 gépet nyúzok több-kevesebb sikerrel, de reménykedem, hogy egyre többször lesz sikeres. Ezért is döntöttem úgy, hogy ideje egy alkotói közösséghez tartozni, ahol több nézőpontból lehet témákat megközelíteni. Remélem, itt megtalálom, amit keresek.
Stark Zoltán
A családi fotózáson túl szeretnék lépni és ezért csatlakozom a fotóklubhoz.
Szabó Ferenc
"Minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát." Johann Wolfgang von Goethe
És ez a megközelítés sem rossz:
3. szem + 6. érzék = FOTÓ
Szabolcs Eszter
Szádvári Ferenc
Örömmel csatlakoztam a fotóklubhoz, összetartó és segítőkész közösség. Egyetemista korom óta érdekel a fotózás, de nem művészi ambíciók miatt kezdtem fényképezni, egyszerűen csak mások örömére és a magam szórakoztatására. Ha egy-egy kép alkalmas kiállításra, azt szívesen hozom a klubba. Feleségem cikkei mellé készítek képeket különféle magazinoknak, és vállalok rendezvényfotózást is. Számos portrém jelent meg a Biatorbágyi vonatkozású Barázdák – Egy kisváros arcvonásai 1-2. című interjúkötetben.
Szécsényi Zsuzsa
AFIAP, EMAFOSZ
A fotográfia életem nagy ajándéka. 10 éve fényképezek nagy szeretettel és szenvedéllyel csupán kedvtelésből, amely hihetetlen sok örömet nyújt számomra, ugyanakkor állandó ösztönzést is jelent a tanulásra, fejlődésre. Számos kiváló ember ismeretségére és barátságára tettem szert a fotózás során. Kezdetben többnyire az utazásaim során készítettem fotókat, de a kortárs tánc és színházi előadások fényképezése is kedves számomra, amely ugyan nagy feladat, de műélvezet is egyben. Imre Tamás fotós iskolájában olyan mesterek segítettek látni és láttatni mint Baricz Kati, Eifert János és Szabó Béla. A későbbiekben Jung Zseni, Szipál Péter és Patrus Dóra workshopjain képeztem magam. Számos csoportos és egyéni kiállításon vettem részt, 2014-ben megkaptam az AFIAP minősítést.
Szilveszter Rita
1968-ban születtem az erdélyi Sepsiszentgyörgy mellett, egy Egerpatak nevű kis faluban. Aránylag későn, 41 évesen kezdtem el komolyabban a fotózással foglalkozni. Azóta minden szabad időmet a természetben töltöm, témát keresve. Minden érdekel: táj, növények, állatok, de főleg a madarak. Az emberek fotózása is, de azzal még nagyon az elején vagyok, sokat kell még tanulnom, gyakorolnom... A természetfotóimat próbáltam megmérettetni néhány hazai, illetve külföldi fotópályázaton, több-kevesebb sikerrel.
Tonomár Mónika
Egy szigetközi kis faluban, Darnózselin születtem. Biatorbágyra 2004-ben költöztünk kedvesemmel és azóta nagyon megszerettük új otthonunkat. Ma már két fantasztikus gyerkőccel együtt éljük vidám életünket.
A fotózásba a SZIF-en szerettem bele, ahol az egyik tanárunk fekete-fehér labort működtetett az alagsorban, és néhány lelkes diákot beavatott az előhívás misztériumába. Akkor még egy Prakticával próbálkoztam A hívó szagát annyira megszerettem, hogy jelentkeztem a Práter utcai fényképész szakiskolába, ahol szakképesítést szereztem.
Egy ideig tagja voltam a Győri Fotóklubnak, de az iskola miatt Bp-re kellett költöznöm. Egy barátom vállalkozásában közel 7 évig esküvői fotókat készítettem. Az elmúlt 5 évben inkább csak a családi eseményeket örökítettem meg Canon EOS 400D-s gépemmel.
Lassan már megértik a gyerekek is, hogy egy jó téma miatt anyára várni kell, és lehetőségem lesz újra megörökíteni azt a sok szépséget, ami körülvesz bennünket, úgy ahogy én látom.
Tóth Bence Márton
Középiskolai éveimet kollégiumban töltöttem, ahol volt egy kezdetleges fotólabor. Ide szívesen bújtunk el, Cseh Tamást hallgatva ismerkedtünk a Forte filmek előhívásával, nagyításával. Aztán hamar beköszöntött a digitális korszak, amikor is vagy saját, vagy kölcsönkért masinákkal dokumentáltam az életem kisebb részleteit. Egy éve sikerült használtan vennem egy d90-est, amivel kicsit kinyílt a fotósvilág és most szeretném ezt megismerni, megtanulni.
Varanka Zsolt dr.
A fotózás iránti fokozottabb érdeklődés a harmincas éveimben kezdődött, és negyven is elmúltam, mire használható felszerelésre sikerült szert tennem. Akkoriban határoztam úgy, hogy a jövőben komolyan veszem a fotózást és aktívan képezni fogom magam. 2015-től veszek részt nemzetközi pályázatokon és azóta több nívós versenyen is sikerrel szerepeltem (pl. IGPOTY, dotArt). A szépség keresése és kreatív leképezése ma már a szenvedélyem. Legkedvesebb témáim: természet (makro, virágok, madarak, táj, különös tekintettel a hegyvidéki, havas, jeges világra), stúdió portré, glamour, művészi akt, de szívesen veszem a felkérést barátaim esküvői emlékeinek vagy kismama sorozatának elkészítésére is.
Varga Csaba
Képzőművészetet tanultam még a 80 as években, melyet felváltott a fotózás, viszont fotózásban sokat hasznosítok a festészeti ismereteimből. Nagyobb kihagyás után ismét a fényképezés lett életem fő célja. Minden alkalmat meg ragadok, hogy valami újat tanuljak és bővítsem ismereteimet. Főleg az emberábrázolás a fő érdeklődési köröm, de minden más is érdekel, amibe látok fantáziát és kihívást. Azt vallom, hogy a „fotós legfontosabb estköze a képzelő ereje és a víziója„
Vass Zoltán
AFIAP
Nem hiszem, hogy közvetlen kapcsolatot kellene keresnem a gyermekkor "Szmenás, Praktikás" korszaka és a már őszülő halántékkal kezdődő, tudatos fotózás között. Ez utóbbi korszak, 2006-ban kezdődött és igen tartósnak bizonyult. Már nem annyira a végeredmény motivál mint inkább a fotózás mint tevékenység maradéktalan élvezete ami sok jó baráttal ajándékozott meg. Ez talán a legjobb ami történhetett.
Veres Gábor
1956 októberének végén születtem Budapesten. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, Faipari Mérnöki Karán végeztem. Budaörsön lakom családommal.
Kis iskolás koromban egy Pajtás fényképzőgéppel kezdtem, majd Praktika super TL, végül Zenit 12xp gépeket használtam. A labormunka rejtelmeibe nem merültem el. 2006-tól a Nikon D70s digitális géppel készítem a képeim.
Alkalonmszerűen szoktam fényképezni. Családi és baráti összejövetelek, dawn-hill- (kerékpár-) versenyek, természet, városok, nagy és kis vasút, terepasztalok, munkáink.
Ilyenkor az egész eseményről próbálok képet alkotni, ezért sok képet készítek. Iparkodom a pillanatot ellesni. Nem szeretem a beállított képeket.
Szeretnék minél többet megtudni. Amit lehet elolvasok, de a hozzáértő szemek alkotó véleménye nélkül nehéz fejlődni.
Veres Péter
?
Virág Tünde
1974-ben születtem Budapesten. Mióta eszemet tudom, szeretek rajzolgatni, megeleveníteni fantáziám szülöttjeit. Egy kis Vilia géppel kezdődött minden 25 éve… A fotózással 10 éve fertőztem meg férjemet is, azóta is folyamatosan tanulunk egymástól. Tán a bíbelődős-bogárkás-virágos makró fotótémák állnak a szívemhez legközelebb. Saját fejlődésünknek csak mi magunk szabunk határt azzal, mennyire tudunk nyitottak maradni az évek során… én erre törekszem.