Barangolás a Nemzeti Sírkertben

horvath imre fiumei1November 2-án szép napos időre ébredt Budapest. Meglepetés volt ez az előző nap szomorkás, esős időjárása után. Ezért nem volt semmi tervem aznapra. Fél tízkor csörgött a telefonom. Horváth Imre hívott lelkesen. „Nem megyünk valahová?”. Azonnal felcsendült Erzsi hangja a háttérben. „Vidd el Imrét valahová, mert nem lehet bírni vele…”. Persze mint megtudtam Biatorbágyon a reggel nem volt olyan napos, mint Budapesten, hanem pára borította az egész területet, bár kezdett felszállni a késői időpont miatt. Egy kis tanakodás után abban maradtunk, hogy temetőbe megyünk, mégpedig a Fiumei úton található Nemzeti Sírkertbe.

Már egy ideje terveztem, hogy Mindenszentek időszakában meglátogatom a temetőt. Korábban nagyon sok szép képet láttam, amelyek ott készültek, ráadásul valamelyest ismertem is a temetőt, de akkor még nem fotóztam. De tudtam, téma nélkül nem maradunk. Rengeteg szép síremlék van, a mostani ősz pedig Budapesten ekkorra mutatta meg a szépségét.

  lmre Levente Fiumei 03  lmre Levente Fiumei 04Niksz Fiumei 01

Nem sokkal 10 óra után már a temetőben voltunk. Már láttuk, hogy nem fogunk unatkozni. A hányattatott sorsú temető hatalmas fái a legszebb őszi színekben pompáztak. A temetőt 1849. április 1-jén, nyitották meg. Akkor még köztemetőnek szánták, de a lakosság nem igazán kedvelte, mert a város nagyon kieső részén volt. Ugyanis akkoriban még a Nagykörút magasságában voltak az utolsó házak, szőlőskerteken át, nehezen járható dűlőutakon lehetett csak eljutni a temetőhöz.

De nem célom leírni a temető történetét, hiszen ez olvasható a Wikipédián. Mindenképp javaslom elolvasni, mert nagyon érdekes. (Fiumei úti Nemzeti Sírkert - Wikipédia)

Nemzetünk nagyjai nyugszanak ebben a temetőben. Furcsa érzés úgy sétálni itt, hogy közben olyan nevek olvashatók a sírokon, akik nevét, ha másként nem is, de városok utcái, közterei elnevezéséről ismerünk. De manapság már leáldozott a polihisztorok időszaka, így csak utólag olvastam el egy-két számomra érdekesebb síremlék alatt nyugvó életrajzát.

lmre Levente Fiumei 06  lmre Levente Fiumei 02  Niksz Fiumei 03  horvath imre fiumei6

horvath imre fiumei7  Niksz Fiumei 05 Deak  horvath imre fiumei3horvath imre fiumei2lmre Levente Fiumei 01

Szóval a hely szinte megköveteli a tiszteletet, a komolyságot. De ezt nekünk nem mindig sikerült megtartani. Már a bejáratnál olvasható tűzgyújtási tilalom táblán jót derültünk. Ezt ezen a napon olvasni… Ilyen alkalom volt még pár, már kezdtük érezni, hogy a végén egy életre kitiltanak bennünket a temetőből. De Imrének sikerült feltenni az „I”-re a pontot. Egy igazán szép helyen egy pár sétált, akiről nagyon szép hangulatképet lehetett volna készíteni. „Melegítőben temetőbe menni… Hát nem túl elegáns…” – jegyezte meg Imre. Ekkor megnéztem a ruházatom. Bakancs, katonai gyakorló és egy jobb időket is látott széldzseki. Ránéztem Imrére. Hasonlóan ünneplőbe öltözve pompázott mellettem. „Aham…” nyugtáztam a megjegyzését.

Eleinte nagyon sokat küzdöttünk a technikával. Mert hiába a szép látvány, amit szemmel lehet látni, valahogy nem sikerült ezeket jól megörökíteni. De végül ráéreztünk a lényegre, amikor -2EV-vel exponáltunk. Ekkor már a gép LCD-jén is olyan látvány jelent meg, ami visszaadta a hely hangulatát.

Niksz Fiumei 02  lmre Levente Fiumei 05horvath imre fiumei4  Niksz Fiumei 04horvath imre fiumei5

A pénteki nap után látott képek arra ösztönöztek, hogy vasárnap is visszamenjek fotózni, már csak azért is, mert kimaradt néhány fontos terület a temetőből. Mint utólag kiderült Niksz Gyula társunk is kint volt aznap a családjával, ahol azonnal tartott egy rögtönzött történelem órát a családnak.

Látható néhány kép a cikkben a fotózás eredményéről, de én végül egy kis videót is összeállítottam, hátha valaki jövőre kedvet kap egy ilyen fotózáshoz a látottak alapján.